BEST MAGAZIN

Összetört, kiborult? – kérdezték sokan Vásáry Andrétól, akit Fáy Miklós a műsor legnagyobb vesztesének titulált. Vajon tényleg mindig ő az örök második? Ráadásul nincs akivel megossza a bánatát, vagy éppen örömét. Nagyon egyedül érzi magát, mindennél jobban vágyik egy társra.

A döntőben már-már a zsebében érezte a győzelmet, majd hidegzuhanyként érte az erdményhirdetés. Vannak emberek, akiknek kétszer annyit kell küzdeniük, mint másoknak. Akiknek soha semmit nem nyújt tálcán a sors. A csillag születik felfedezettje pontosan ilyen embernek tartja magát.

„Mintha előre meg lett volna írva a sorsomban: az eredményhirdetés számomra olyan volt, mint egy figyelmeztetés, hogy nem itt és nem most érnek véget a küzdelmeim.

Mostantól pedig keményebben kell harcolnom azért, hogy megvalósítsam az álmaimat. Előre látom azt is, hogy a jövőm sem lesz zökkenőmentes, mivel nem lesz könnyű érvényesülnöm azzal a zenei stílussal, amit képviselek, és sokat kell dolgoznom még azért, hogy az emberek megismerjék az igazi Vásáry Andrét.”

De vajon milyen is a valódi énje? Visszafogott, távolságtartó, amilyennek a kívülálló látja?

„Hallottam, hogy sokan ~karótnyelt~ énekesnek neveznek, és talán ezért nem tudtam kiváltani az emberek szimpátiáját a szavazáskor. Azt hiszik rólam, hogy fenn hordom az orromat, pedig ha látnának civilben! A barátaim szerint nincs nálam optimistább ember, és lehet velem viccelődni. Imádom a bulikat, a spontán helyzeteket. Sokan meglepődnek a gratulálók közül, hogy milyen közvetlen vagyok, és szívesen beszélgetek bárkivel. Hallottam, hogy Tabáni Istvánnak vannak olyan kalandjai, amikor a nyakába ugranak a rajongók. Esetemben biztos nem fog előfordulni, mert velem szemben óvatosak az emberek.

Attól félek, hogy a szerelem is azért nem fog rámtalálni, mert félreismernek, és hiába tetszem valakinek, nem mer közelíteni hozzám. Pedig egyre gyakrabban jut eszembe, jó lenne mellettem egy társ, mert túl hosszú ideje vagyok már egyedül.”

Ráadásul a családjától is újra távolabb került. De szerencsére ezúttal nem a közöttük lévő kötelék gyengült meg, csupán a távolság állt közéjük.

„Az ünnepeket otthon töltöttem, évek óta nem éreztük ilyen jól magunkat. Végre nem volt az a megszokott vibrálás és feszültség, hanem laza volt a hangulat. Korábban a szüleimmel nem értettük meg egymást. Nem tudták felfogni, miért rajongok az éneklésért. Ám a Csillag születik döntői alatt végig mellettem álltak és átérezték, mi vonz ebben a világban. Úgy hatott rájuk a műsor, mint egy terápia. Azóta sokkal türelmesebbek és elfogadóbbak velem szemben. Szükségem is van a tanácsukra, a támogatásukra, mivel nehéz időszak előtt állok.

Szeretném, ha a készülő lemezem olyan lenne, mint amit megálmodtam. Az biztos, hogy nem leszek „haknikirály”. De bízom benne, hogy mindennek ellenére érdekes maradok, és nem veszek a feledés homályába, mint sokan, akik tehetségkutató versenyekre jelentkeztek. A jövő majd eldönti, hogy a döntősök, Tabáni István, Veres Robi és Csikó Szabi közül ki hova jut…”